Cloud computing
Hasznos linkek Tanszéki honlap Hallgatói Neptun Oktatói Neptun Unaloműzés

Bevezetés

Ha egy nyugdíjas-korúnak azt mondom: felhő – felmutat az égre, rám meg úgy néz, mint egy bolondra, aki nincs tisztában a fogalmakkal.
Ha egy vérbeli konteósnak mondom ugyanezt, előkapja valami rejtett zsebből a fényképezőgépét, a „chemtrail, köhögacsirkém, mindmeghalunk”-szintagmákat kiáltozva és egy rövid kétórás gyorstalpalót kapok arról, hogy a gyíkemberek miként akarják kiirtani az emberiséget.
De ha egy digitálisan is tájékozott embernek mondom: máris sorolni kezdi, hogy Dropbox, Google Drive, Office 365...

Definíció

    Először is tisztáznunk kell: mit is jelent a cloud computing, azaz a „számítási felhő”? Röviden: a felhőalapú rendszerben egy helyi hardver helyett az adatok, információk egy távoli szerveren tárolódnak, privát vagy publikus hálózattól függően bárhonnan és bármilyen, internetkapcsolatra alkalmas eszközzel elérhetőek. Ezen belül különböző felhőformák léteznek: nyilvános, magán, hibrid; közösségi és a számítási – mi az utóbbival foglalkozunk (de szót ejtünk a másikról is) a NIST-től származó definíciója a következő:

„A számítási felhő (cloud computing) modell révén a felhasználók kényelmesen és igény szerint férhetnek hozzá a megosztott, beállítható informatikai erőforrásokhoz (például nyomtatókhoz, kiszolgálókhoz, tárolókapacitáshoz, alkalmazásokhoz és szolgáltatásokhoz), amelyeket gyorsan és minimális adminisztrációs megterhelés vagy szolgáltatói beavatkozás mellett rendelkezésre lehet bocsátani és fel lehet szabadítani.”

ufos

Biztonságos?

    Ez mind szép, de mire jó? A fent említett közismert tárolóhelyek biztosításán kívül a valóságban jóval széleskörűbb feladata van: akár a New York Times több ezer cikkének .tif-ről .pdf-re való konvertálásáról, akár arról, hogyan lopjanak meg filmgyártókat, vagy ha feltöltünk egy tizennyolcadik képet is Facebookra az új kiscicánkról, esetleg küldünk egy e-mailt – ez mind-mind e felhőalapú szolgáltatás sajátja.

    Persze már a példák alapján felmerülhet a kérdés, hogy mennyire biztonságos az az adattároló, ami nincs itt a kezemben és károsodása cseppet sem függ tőlem? Nos, számos cég már felhőalapú rendszerrel dolgozik és a menedzserek 94%-a azt állítja, hogy fájljaik nagyobb biztonságban vannak, mint eddig. Ez javarészt annak köszönhető, hogy az erre specializálódott szektorok olyan titkosítási rendszer(ek)et építettek ki, mely(ek)et nem kétperces munka feltörni – míg egy vállalati rendszergazda figyelme ennél jóval szerteágazóbb, az ez irányú szaktudás hiányáról pedig inkább nem beszélünk.

    De ez még nem minden: környezettudatosabb és költséghatékonyabb bérelni, mint megvásárolni és fenntartani szervereket. Sok tévhit él a cloud computing vállalati megoldásait illetően, de ez minden sikeresen működő módszer jellemvonása. Nem igaz, hogy nem minden vállalat számára előnyös – pusztán megfelelően kell válogatni a szolgáltatások között és az alkalmazottakat sem kell továbbképzésre küldeni, mert az átállás okozta feszültségek egy pár perces felvilágosítással áthidalhatóak. Persze ez nemcsak a vállalatok, de magánemberek számára is előnyös, hiszen a mai adatmennyiség mellett célszerűbb a backup-fájlokat a felhőben, mint mondjuk 10-15 DVD-re kiírva tárolni. Ennek is köszönhető, hogy bár 2013-ban a világ adatainak csak 7%-át tárolták „a felhőben”, a 2016-os várakozások már 36%-ot mutatnak.

Vállalatok számára

    A vállalati megoldások közül három szegmensből választhatunk: privát, nyilvános, vagy hibrid.

    A privát szolgáltatásoknál az adatok a cég adatbázisából kerülnek a belső felhasználókhoz. A nyilvános felhőrendszerben egy harmadik fél adja a szolgáltatást az interneten keresztül; általában óra-, vagy percdíjban számláznak a használattól függően. A négy legfontosabb piaci szereplő ebben az esetben az Amazon Web Services (AWS), a Microsoft Azure, az IBM SoftLayere és a Google Compute Engine. A hibrid rendszerek ezt a kettőt keverik, céljuk, hogy egy egységesített és automatizált, mérhető rendszert hozzanak létre, ami egyesíti magában a nyilvános rendszerek infrastruktúráját, de figyelembe veszi a kényesebb információk feletti kontrollt is.

    Emellett még három szolgáltatási kategóriát állíthatunk fel: az IaaS (infrastrukúra mint szolgáltatás), a PaaS (platform mint szolgáltatás) és a SaaS (szoftver mint szolgáltatás) kategóráit.

    Az IaaS-szolgáltatók, mint amilyen az AWS, vagy a Google Compute Engine is, fizikai, de inkább virtuális számítógépeket &nbash; illetve szervereket, tárhelyeket stb. &nbash; ajánlanak. Kiegészítő szolgáltatások a virtuális meghajtóról készített lemezképek, könyvtárak, tűzfalak, IP-címek, VLAN-ok.

    A PaaS-t például a Force.com, az Amazon Elastic Beanstalk és a Google App Engine szolgáltat. Javarészt szoftverfejlesztésre használják, nem véletlen, hogy sok PaaS-os általában SaaS-os is. Előnye, hogy egy olyan adott kereten belül dolgozhat a felhasználó, ami egyrészt nem igényel letöltést, gyors automentésekkel a felhőben tárolódnak a módosítások (összeomlás esetén sem vesznek el), illetve infrastrukúrája valós igényekhez mért. Emellett egy programon több programozó is dolgozhat akár a világ több tájáról is. Az utóbbi időben megjelentek az mPaaS-ok (vagy mBaas) is, vagyis a mobilalkalmazás-készítők szolgáltatása, ilyet ajánl a Kinvey, a Cloud Mine és még sokan mások.

    A SaaS internetes szoftvereket ad, a legújabb ezek közül a Microsoft Office 365. A legtöbb esetben böngészőből indul a program, nem szükséges telepíteni semmit a számítógépre. A modern korral haladva előnyös, ha ezek a szoftverek platfrom-függetlenek, vagyis számítógépen és telefonon vagy tableten egyforma hatékonysággal használhatók. Széleskörűen igénybevett szolgáltatás, a rengeteg felhasználási módja ismeretes, kezdve a különböző menedzselésektől a digitalizáláson át egészen a vírusirtóig. A web 2.0 tette igazán sikeressé az „átlagos felhasználók” körében is, egyre több SaaS-alkalmazás az információ megosztásán alapszik.

Átlagos felhasználóknak

    A vállalatok által használt felhőalapú rendszereknél sokkal izgalmasabb képet mutatnak a nagyközönségnek szánt szolgáltatások. Magyarországon is egyértelműen a Facebook viszi a pálmát, emellett a Twitter, Youtube, Tumblr, Instragram is elég népszerű.

Toplista
A képre kattintva forrása érhető el.

    Azért érdemes azt is tudni, hogy az ide feltöltött képek, videók vagy egyéb fájlok sokszor veszteségesen kerülnek fel – inkább a mennyiség számít a minőséggel szemben –, valamint nem a tárolás, hanem az egymással történő megosztás a legnagyobb cél. A fájlok biztonságos és veszteségmentes tárolására cégek és magánszemélyek részére is különböző megoldások léteznek, Magyarországon leginkább a lent látható három szolgáltató van használatban. Emellett természetesen a streaming szolgáltatások sem maradnak el, 2013-ban érkezett az iTunes és a Google Play Music mellé a Spotify, a Mozicsillag és a Sorozatbarát nevű nem egészen legális oldalak konkurenciájaként pedig a Netflix érhető el 2016-tól – bár az újdonság varázsa még nem minden, itthon alig érhető el valami az amúgy óriási kínálatból.

Facebook Youtube Tumblr Twitter Instagram Dropbox Drive OneDrive Spotify Netflix
Közösségi oldalak Tárolók Streamerek

Summa

    Összegzésképp elmondható, hogy a cloud computing megoldásai nemcsak gazdaságos és gyors megoldásai révén, de a Z-generáció újfajta szociális és szórakoztatási igényei miatt is a jövő egyik zálogaként fogható fel. Az újabb szerverek kialakítása, a még hatékonyabb innovációk, az egyre biztonságosabb rendszerek elhozzák azt a kort, ahol már gyakorlatilag nem éri meg egy irodai számítógéphálózatot fenntartani, elég lesz minden alkalmazott kezébe egy-egy tablet interneteléréssel. Bár hozzá kell tenni azt is, hogy egyelőre a szerteágazó felhasználói oldalon nem túl látványosak a hátrányos tényezők (kivétel ez alól pl. a Facebook pszichológiai hatásai), azért az adatbiztonsági kérdések itt is ugyanúgy felmerülnek, mint az információs társadalom bármely más területén. A lehetőségek adottak, de ezzel együtt a kockázatok is – ahogy a Murphy mindenkori törvénykönyvében is szerepel: „Előbb-utóbb biztosan föllép a körülmények lehető legrosszabb elrendeződése. Folyamánya: Bármely rendszert úgy kell megtervezni, hogy a körülmények legrosszabb elrendeződését is kibírja.”