A blogoszféra és az RSS
Az RSS
Mi az az RSS feed, és mire jó?
/about/172873092-56a6a4703df78cf7728f8b78.jpg)
Az internet egyik kényelmetlensége, hogy minden nap el kell látogatnunk valamelyik kedvenc weblapunkra, csak azért, hogy megtudjuk, aznap sem frissítette a gazdája. A netező másik kényelmetlensége, hogy rengeteg érdekes weblap van már, amit követni szeretnénk. Minél több van, annál kisebb az esélye, hogy naponta végig fogjuk ezeket mazsolázni.
Erre a problémára találták ki az “RSS feed” (Rich Site Summary) vagy röviden csak “feed” technológiát.
Úgy működik, hogy a “hírolvasó” programunkba (ami gyakorlatilag egy ugyanolyan alkalmazás, mint bármilyen más program a gépünkön) beledobjuk az általunk követni kívánt oldalnak RSS címét – vagy egyszerűbben kifejezve a feed-jét, aztán minden alkalommal, amikor megnyitjuk a hírolvasót, megkapjuk az általunk követett weblapjaink friss bejegyzéseit.
Előnye, hogy azonnal tudjuk, ha valami történt, hátránya, hogy csak a cikk grafikától mentes, “nyers” változatát olvashatjuk az adott weblapnak, sokszor még azt sem, csak a címet. A feed olvasóból viszont egy kattintással megnyithatjuk az olvasott tartalmat eredeti formájában egy új böngésző ablakban.
A feed olvasásnak az a borzasztó kényelmes előnye, hogy akár több száz weboldalt is követhetünk egy központi helyről. Az olvasási szokásait mindenki magának alakítja ki. Nincsenek általános szabályok, mindenkinek magának kell kitapasztalnia, hogyan és milyen időközönként szeret informálódni, vagy egyáltalán mit tekint információnak.
Gyakran frissített weblapokat, mint például az Index, vagy Origó teljesen felesleges feedből olvasni, hiszen naponta rengeteg új bejegyzést tesznek fel. Ezeket a weblapokat célszerű böngészőből látogatni. Megint más dolgokat, mint például az Instagram, Twitter vagy Tumblr dolgait megint fölösleges RSS-ből követni, célszerűbb inkább azokon az alkalmazásokon belül.
RSS-ben leginkább a ritkán frissített, érdekes dolgokra érdemes feliratkozni, akár értesítőnek használni.
Az RSS a használó szemszögéből
Az RSS a felhasználó szempontjából egy olyan kis program, amely jelez, ha az általam követett, figyelt honlapokra új tartalom kerül fel. Ez a kis információ csomag, ami "utazik" a honlap és az olvasó között, a feed (jelentése: etetés).
Praktikusan: feljön egy kis ablakocska a képernyő sarkában, ahol látom, hogy melyik honlapra milyen címmel került fel írás. Az adott új linkre rákattinthatok, de el is tudom olvasni a kivonatát az RSS olvasó programból. Vagyis nem kell végigjárnom az engem érdeklő honlapokat és keresgélnem, van-e új tartalom. Elég az RSS olvasó programot megnyitnom.
RSS olvasó alkalmazás letöltése
Ezen kívül lehet feedet felvenni a böngészőben és a levelezőprogramokban is. Mindenki maga tudja eldönteni, hogy neki mi a kényelmesebb.
Hogyan kell felvenni az RSS csatornát?
1. rákattintok a honlapon található RSS ikonra
2. a megnyíló oldal címét (URL) kimásolom a böngészőből
3. a kis program "Új csatorna felvétele" menüpontjára kattintok és bemásolom
Innentől kezdve minden automatikusan történik. Amikor a honlapon új írást élesítenek, az bekerül az RSS file-ba, ami automatikusan jelzést küld az olvasónak.
Magyar fejlesztésű RSS-olvasó
A Google Reader megszűnésekor több alternatíva jelent meg az applikációk terén: az RSS-olvasók versenyéhez egy magyar alkalmazás is csatlakozott. Az erős mezőnyben valami különlegessel kell előállni, hogy egy üdvöskének esélye legyen, a Positive News Reader fejlesztői így arra gondoltak, hogy olyan appot készítenek, amely úgy néz ki, mint egy újság.
Miután a Google Play-ból ingyen letölthető appal feliratkoztunk kedvenc oldalaink RSS-csatornájáira, a hírek egy újságra emlékeztető felületen jelennek meg, méghozzá hirdetés nélkül. Három stílus közül választhatunk, az egyikkel például régies, fekete-fehér "lapot" varázsolhatunk az érkező tartalmakból. Az alkalmazás is ajánl tartalmakat, régió és témakör szerint is böngészhetünk a legjobb RSS-csatornákból.
Gyakorlati példák az RSS használatára:
Hamarosan várható az egészségügyi szakképesítések vizsganaptárának megjelenése. A hagyományos hírcsatornákon keresztül számítunk az értesítésre, azonban a csatorna egyik eleménél, intézménynél vagy kollégánál probléma lép fel, technikai jellegű vagy egy betegszabadság. Az információ késve jut el hozzánk.
A kormany.hu portálon 13:52-kor az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Egészségügyért Felelős Államtitkárság publikálja a hírt: „Megjelent az egészségügyi szakképesítések vizsganaptára". Az RSS-olvasónkba 14:02-kor új üzenet érkezik, melyre rákattintva megnyithatjuk a kormany.hu ide vonatkozó aloldalát: „Megjelent az egészségügyi szakképesítések vizsganaptára".
Régóta keressük a „Télapó és Ezüstmackó" című diafilmet. Nem baj, ha használt, csak szakadás ne legyen rajta. Budapesten szeretnénk hozzájutni és 700 forintot szánunk erre. Egy aukciós oldalon beállítjuk a keresési feltételeket:
- „Télapó és Ezüstmackó" mint kulcsszó
- Budapest
- 1-701 forint
- használt
A keresés nem hoz eredményt, jelenleg nincs ilyen termék. Azonban a keresési oldal tetején, a kategóriák mellett látható a narancssárga-csíkos, rádióhullámokra emlékeztető RSS-ikon. Rákattintva, a böngésző címsorában megjelenik a fenti keresési feltételeket figyelő RSS-csatorna, melyet ha hozzáadunk RSS-olvasó programunkhoz/alkalmazásunkhoz, releváns találat esetén azonnal értesítést kapunk.A blogoszféra
A pókháló-rendszereké a jövő - a blogvilág organikus fejlődéséről és a pókháló-rendszerek térnyeréséről
Milyen fejlődési pályát írt le, és hol tart ma a hazai blogoszféra?A blogoszféra fejlődésében három szakaszt különböztethetünk meg. Az első szakasz, a blogok megjelenése nagyjából a 2003-2005 közötti időszakra tehető, amikor elindultak itthon az első ismertté váló blogok. A Blogter az elsők között ismerte fel a webkettes aktivitásokban rejlő lehetőségeket, és biztosított a bloggerek számára publikációs platformot.
A fejlődés második szakaszában, nagyjából 2007 után a blog divatos formátummá vált, az Index akkor kezdett komolyan foglalkozni ezzel a jelenséggel. Felfuttatta a Blog.hu szolgáltatását, míg az Origo kevésbé figyelt erre a tevékenységre. Aztán jött a többi piaci szereplő, a közösségi média elfogadottá, hitelessé vált. Akkoriban már a médiaügynökségek sem kérdezgették, miről is van szó.
A fejlődés harmadik szakaszát az jellemzi, hogy az ismertté váló formátum kialakítja a saját közönségét, és ez a közönség elkezdi artikulálni a saját médiatermékeit. A nemzetközi példákból is látszik, hogy kétféle blog van. Az egyik a szolgáltatás-alapú, amikor egy független blogszolgáltatás nagy tömegű posztot kezel. Az ilyenek - mint például a Blogspot vagy a mikroblogos Twitter - egyre erősebbek. 
A másik irány az organikusan fejlődő blogoszféra, amely független ezektől a nagy szolgáltatásoktól. Ezeknek a blogoknak nagy része már nem a professzionális médiaszolgáltatóknál működik, és az interneten jelentős nézettséggel bíró blogtartalmak jelennek meg, az angolszász világon kívül is, például a cirill betűs nyelvterületen. Különösen aktívak a tinik, akik irdatlan mennyiségű tartalmat gyártanak, írnak és osztanak meg. Ilyen félprofi és független blogcentrumra példák az Attuworld, a Totallycrap, a Fubiz.net.
A független blogok rendszere egyfajta „social media pókhálót” hoz létre. Ha egy keresőbe beírsz egy celebnevet, hamarosan egy ilyen blogos pókhálóba akadsz bele. A világ blogszerű behálózottsága tehát egyre nagyobb. Milliós nézettségek mennek ebbe az irányba, amelyet az amatőr vagy félprofi szerzők, és a mögöttük álló, központosodó médiacégek fognak össze. Ez egy tavaly beindult folyamat, amely várhatóan pár éven belül a teljes professzionális médiára hatással lehet a nemzetközi online területen. Az első ilyen cégek 2005-2007-ben indultak és némelyikük mára már az amerikai tőzsdén jegyzi magát.
Ezeké a pókháló-rendszereké a jövő?
Igen, a fejlődés jövőbeli, harmadik szakasza vélhetően arról fog szólni, hogy a pókháló-rendszerek merre viszik el a közönség figyelmét, hogy mennyire képesek ezek a tartalmak megfogni az embereket. Magyarországon ma még nem erős ez a trend, de erre fejlődik a blogoszféra. Egyelőre persze az itthoni blogvilágban egyfajta formátumkeresés zajlik, illetve egyelőre még mindenki csak akként pozicionálja magát, hogy adott blogszolgáltatótól (pl. a Blog.hu-tól vagy Blogter.hu-tól) független vagy rájuk épülő rendszerben építkezik. Azonban idén már megjelentek itthon is azok az új típusú blogmédiumok, amelyek immár önálló sajtóorgánumként és primér forrásként azonosítják magukat. Ilyen önálló tartalmat létrehozó új típusú blognak számit a Mandiner.hu vagy a Divany.hu. Ebbe a harmadik szakaszba tartoznak a mikroblogok is, amelyek kétéves lemaradással itthon is hódító útjukra indultak. Ebből két fontos mikroblog hozzánk tartozik: a Turulcsirip (Twitter-mashup, azaz Twitterre épülő site), valamint a Mommo.hu közösségi oldal. Érdekes módon jelentős hazai tábora alakult ki az egyik legnagyobb nemzetközi mikroblognak, a Twitter követőjeként emlegetett a Tumblr-nek is. 
Szerintem ez utóbbi a mikroblog irányra reagál most az Origo is, amely nem egy hagyományos blogszolgáltatással akar kijönni, hanem a mikrobloggingot és a megosztási trendet lovagolja meg, és lényegében a Tumblr példáját követi.
Az Origo blog felé történő nyitásának piacilag pozitív következménye lehet, hogy felgyorsítja a közösség kommunikációját, a tartalmak megosztását pörgőbbé és szélesebb körűvé, azaz elfogadottabbá teszi. De még nem tudjuk (és ez lehet negatívum), hogy Magyarországon van-e erre olvasói igény, és képzettek-e annyira a felhasználók, hogy egy ilyen felpörgő szolgáltatásban részt vegyenek. A geek réteg persze azonnal felkapja, az early adaptorok nálunk is megvannak, de ha a tömeg nem megy utánuk, meghal a szolgáltatás. Emlékszünk rá, amikor jött a Digg.com, mindenki csodát várt itthon is, de aztán nem lett belőle semmi.
Mennyire különböznek a hazai és a nemzetközi trendek?
Nemzetközi szinten látszik, hogy a piacot a pókhálók és a független szolgáltatások terjedése jellemzi. Az interneten a nemzetközi szolgáltatások veszik át a vezetést, itthon is egyre nagyobb szerepet kap a Youtube, a Facebook. Vélhetően a blog is e vonulat része.
A független, organikusan fejlődő tartalmak nagyon fontosak, de nálunk erre még alig van példa. Speciálisan magyar megoldás a publicisztikai szintű blogszolgáltatás, amit az Index csinál. Jórészt újságírók irányítják és erősítik a blogokat, amelyek az Index címlap révén növekedhetnek, ilyesmire nemzetközileg nincs példa. Még a Yahoo sem kísérletezett annak idején ilyesmivel, pedig náluk ez indokolt lehetett volna. A civil tartalmakkal indult Huffington Post az USA-ban az elmúlt évben komoly áttörést tudott elérni, általános portállá nőtte ki magát. Amit az Index itthon elért a blogvilágban, arra nincs nemzetközi precedens és vélhetően hamarosan megjelennek mellette a független, alulról jövő blogkezdeményezések. Ezek mellett pedig - talán az Origo új szolgáltatásának hatására is - még elfogadottabbá válik, és tovább terjed itthon a mikroblog műfaj.
Igaz, nálunk mindig erősebb volt a sajtóból származó internetes tartalom. Sok más országban, például a lengyeleknél a fórum és a chat vezeti a piacot.
Mennyien látogatják a Blogter blogjait? 
Egy-egy népszerű blog napi három-ötezer látogatót vonz. A legnépszerűbbek szponzorokat is képesek vonzani. Miközben nincs nagy látogatottságú címlap mint meghajtóerő. Régebben volt egy disztribúciós hálózat, amikor az Origo részeként működött, akkor sok látogató bejött az Origo és az iWiw portálokról. Ma maga a blog vonzza az érdeklődőket. Van ugyan Blogter-címlap, de az írások promócióján még dolgoznak.
A blogoláshoz is kellenek anyagi források. Hol keletkezik a pénz a rendszerben?
Alapvetően három finanszírozási modell létezik az online piacon. Az első a hirdetési árbevétel. A másik a listing vagy tranzakciós, előfizetői díjas modell, amit mi csak kísérleti szinten használnak. De van benne perspektíva, hogy sok felhasználót termékvásárlásra ösztönözzünk, kísérletezünk is vele. A harmadik, amelyre vannak nemzetközi példák, a premizált szolgáltatások kialakítása. Például némi pénzért nagyobb tárhelyet kapsz, ez egy előfizetésidíj-szerű bevételi forrás. A videomegosztóknál látszik, ha van gyorsabb feltöltési lehetőség, azt sokan hajlandóak megfizetni.
Nálunk az online fizetés gyerekcipőben jár. Mi is próbálkozunk, a Turulcsiripen kialakítottunk egy havidíjas fizetési alkalmazást, amivel csiripfalat lehet létrehozni, havi pár ezer forint ellenében.
De vannak már itthon nagyon sikeres online vállalkozások, mint például az ingatlan.com, amely komoly árbevételt ér el, jórészt az ingatlanügynökségektől. Bizonyos értelemben már beszélhetünk „hagyományos” internetes cégekről, mint az Index, az Origo, a Sanoma vagy a Ringier. Vannak a social media vállalkozások. És ezek mellett felnő egy harmadik szegmens, akik a webshoppiacból, a listingpiacból, a fizetős szolgáltatásokból érnek el komoly árbevételt. Ennek a harmadik szektornak közeleg az aranykora.
A social mediában mostanában nemigen hallunk innovációkról. A listing piacon sokkal inkább. Egyáltalán, mit jelent az innováció a hagyományos médiapiacon? Alig jön ki új termék. A hagyományos média a hirdetési árbevétel függ, ott meg pangás van.
A Zenith Optimedia a közeljövőre már pozitív prognózist adott ki.
A blog is részesülhet a hirdetési pénzek növekedéséből. Az ügynökségek elkezdték a kampányokba beépíteni a social médiát. A bannerpiac szűkülése miatt a költések egy része átkerült a social mediába. Már születnek komplex kampányok, amelyek a blogot és a mikroblogot használják. Ősszel és jövő tavasszal ezeknek komoly szerepük lesz. Már készülnek olyan spotok, amelyeket televízióban nem látsz, csak közösségi oldalakon, ez az elmúlt fél év újdonsága.
A blog véleményformáló közeg, a párbeszédre alkalmas, a mikroblog pedig a gyors interakcióra. Mindkettő a kapcsolati hálókra épül. A közösségi médiában lojálisak a felhasználók Az adview kevésbé érdekes, már nem a CT, hanem legújabban a LEAD érdekli a hirdetőt. A social media jól tudja targetálni és visszakövetni a kampányokat.