1954-től 1956-ig a Könyvtártudományi Tanszék létét a legnagyobb bizonytalanság övezte, mivel Haraszthy Gyula lemondása és Kovács Máté kinevezése között nem állt a tanszék élén vezető. Ebben az időszakban Szauder József és Nagy Miklós, az ELTE BTK tanárai kapták a megbízást, hogy a fő munkaviszonyuk mellett ellássák a tanszék vezetésével kapcsolatos adminisztratív feladatokat. A tanszék az ő munkájuknak köszönhetően őrizte meg működő-képességét.
Szauder József irodalomtudós, egyetemi docens, az MTA levelező tagja 1917-ben született Budapesten. Az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti és a római tudományegyetemen magyar és olasz irodalmat és nyelvészetet tanult. Eleinte gimnáziumi tanár, majd a nemzeti könyvtár munkatársa, később az ELTE I. számú magyar irodalomtörténeti tanszékének docense lett. 1956-tól 1961-ig az MTA Irodalomtörténeti Intézetének osztályvezetőjeként az egyetemen is tanított. 1961-1965 között a szegedi tudományegyetem tanára, 1966-tól az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. 1971-től 1975-ig a római egyetemen vendégprofesszorként tanított magyar nyelvet és irodalmat. Kutatási területei: a magyar felvilágosodás és reformkor irodalma, a modern magyar költészet, a XIII. és XVIII. századi olasz irodalom, a magyar irodalomkritika kialakulása és fejlődése. Monográfiát írt Bessenyei Györgyről, Kölcsey Ferencről, tanulmányokat Kazinczyról, Dugonicsról, Fáy Andrásról.
Nagy Miklós irodalomtörténész, tanszékvezető egyetemi tanár 1927-ben született Szombathelyen. Eötvös-kollégistaként a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karának magyar-latin szakos hallgatója volt, 1947-ben diplomázott. A nemzeti könyvtárban két éven át, 1949-ig könyvtáros gyakornokként dolgozott, majd oktatói pályára került. 1949-tól kezdve, egészen nyugdíjba vonulásáig megszakítás nélkül tanított magyar irodalomtörténetet: 1984-ig az ELTE, 1985-től 1994-ig a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol 1987-1994 között a XIX. századi magyar irodalom tanszék egyetemi tanára és tanszékvezetője volt. Irodalomtörténészként több műve jelent meg Jókai Mórról, Kemény Zsigmondról és a XIX. század magyar irodalmáról. 1962-től kezdve Jókai Mór összes műveinek kritikai kiadása sorozatszerkesztőjeként is tevékenykedett.