Varjas Béla (1911-1985)


1911-ben született Varjas Béla irodalomtörténész, könyvtáros, az Országos Széchényi Könyvtár egykori igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtörténeti és Bibliográfiai Munkabizottságának alapító tagja és nem utolsósorban az ELTE Könyvtártudományi Tanszékének megalapítója.

Varjas Béla az esztergomi bencés gimnáziumban érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar és német szakán 1934-ben szerzett diplomát. Az egyetem után a Révai Kiadóhoz került, majd kisegítő tanár volt a Kölcsey Ferenc Reálgimnáziumban. 1937-től az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárnoka lett, de egy rövid kitérő erejéig munkát vállalt a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban is. 1945-ben tért vissza az OSZK-ba, ahol tudományos főmunkatársként, 1948-tól főigazgató helyettesként, 1949-1957 között pedig főigazgatóként tevékenykedett.

Mindezzel párhuzamosan pedig megindította az egyetemi könyvtárosképzést: szívós és eltökélt fellépésének köszönhetően 1949 tavaszán indulhattak meg a budapesti tudományegyetemen az első évfolyam tanulmányai. A tanszéket 1949 és 1951 között vezette.

1955 és 1957 között a Könyvszemle szerkesztőjeként nagy fontosságú tanulmányt publikált a könyvtártudomány elvi kérdéseiről "A könyvtártudomány elvi alapjai és rendszere" címmel. E közlemény nagyon sokáig segítette az oktatást a tanszéken, hiszen a nemzetközi gyakorlatot is magában foglalta.

Varjas Béla elsősorban irodalomtörténészi munkásságával vált ismertté. 1957-től nyugdíjba vonulásáig, 1981-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetének volt tagja, a reneszánsz és barokk kutatócsoport munkatrsaként. Elsősorban Balassi Bálint munkásságát kutatta , nevéhez fűződik a legrégibb fennmaradt Balassi-kiadás felfedezése.


ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet/Történet